Kecskeméti Csillagbölcső Waldorf Óvoda tel.: +36 76 954 970, +36 20 422 7745
e-mail: ovoda@csillagbolcso.hu
cím : Kecskemét, Napsugár u. 2.
Csillagbölcső Waldorf Általános Iskola és AMI tel.: +36 76 954 970, +36 30 373 6246
e-mail: iskola@csillagbolcso.hu
cím : Kecskemét, Szolnoki út 20.

"BOLDOG-SZOMORÚ ÜNNEP"

Iskolánk történetében most először volt nyolcadikos ballagás. Ez az ünnep nálunk másképpen történik, mint a hagyományos iskolákban. 
Pető Melinda osztálytanító írása.

A 8. osztály ballagásán csak az osztályon kívül csak a szülők és a testvérek voltak. Mindenki maga dönthetett arról, hogy részt vesz-e személyesen ezen az ünnepen. Mindenki eljött. 
Szombat reggel kilenctől díszítették az anyák a tornatermet, az apák készítették elő az ünnepet követő közös vacsorát.
Miután a családtagok helyet foglaltak, a terembe egymás után belépő tanítványaimmal a reggelenként szokásos kézfogással üdvözöltük egymást. Körben helyezkedtünk el – mint minden fontos alkalommal, amikor átbeszéltük a közös dolgainkat.
Elmondtuk a fohászt – most utoljára együtt.
Az a csend, ami ezen az ünnepen vissza-visszatért, elmondott mindent, amit közhelyes és patetikusnak szánt frázisok nem tudtak volna, az ilyesmit mellőztem a búcsúzó beszédemben.
Visszatekintettem ennek az érdekes és szép sorsú osztálynak a történetére. Köszönetet mondtam mindenkinek, aki segített a közösséggé válnunk, és ezzel maga is része lett a közösségünknek.
Egyedi összeállítású fotó-könyvvel ajándékoztam meg az osztályom minden tagját - az ovis és iskolás életük képes történetével. (Anno szülőként 13 éve kezdtem el fotózni a Waldorf oviban és iskolában.) Persze nem névsor szerint adtam át a könyveket: minden egyes ajándék előtt felolvastam azokat a személyre szóló búcsú-összefoglalókat, amelyekből magukra és egymásra ismerhettek.
Én is kaptam tőlük egy gondosan, titokban összeállított fotó-könyvet, rájuk jellemző módon egy általuk írt verssel. Egyikük mondott egy búcsúzó beszédet. Ezeket az én visszatekintésemmel együtt további önálló posztokban fogom közölni itt az oldalon.
 A tarisznyájukba utoljára annak az aranyszálnak a darabja került bele, amelyet egy gyertyáról letekerve a kezükbe helyezve körbevezettem és a végén összekötöttem, majd a körben újra végighaladva 18 darabra elvágtam - mindegyiküknél otthagyva az aranyszál egy darabját… Az arany-köpeny nélkül maradt gyertyát a végén meggyújtottam - de ezúttal nem koppintottam el.
 Énekeltünk, persze, hogy énekeltünk… Azt a dalt, amely az iskolaalapítás viszontagságai és egy torokszorító drámanapi előadás kapcsán az identitásunk része lett.
 A szomorúságot oldotta a slide-show, amit erre az alkalomra készítettem hétköznapjainkról, az iskolaalapításról, az ünnepeinkről.
 Aztán átmentünk a virágkapun – immár kifelé. (Elsősként, az első évnyitón befelé vezet az út.)
 Ezzel nem volt vége az estének, hiszen az ünnep után nem sietetett senki haza. Együtt maradtunk; játszósba öltöztünk és éjszakába nyúlt már, amikor hazaindultunk.