FIGYELNI TANÍTUNK FEGYELMEZÉS HELYETT - A JELENLÉT PEDAGÓGIÁJA
A gyerekek figyelmének a hullámzó állapota magába az oktatásba van betervezve a Waldorf iskolában. Állandó fegyelmezés helyett a Waldorf tanár arra törekszik, hogy megtanítsa gyerekeket figyelni, azaz szellemileg „jelen lenni”, ezért igyekszik úgy tanítani, hogy a gyerekek akarjanak figyelni. A Waldorf iskolában a tanítás napi menete úgy van felépítve, hogy abban váltakozzanak a legmagasabb fokú intellektuális éberséget és lelki koncentrációt valamint a lazább szellemi állapotot, a figyelem nyugalmát igénylő feladatok.
- kis- és nagymozgásos gyakorlatok
- éneklés
- hangszeres zene (furulya)
- kognitív és motoros képességeket, együttműködést fejlesztő játékok stb.
Folyamatos tapasztalat, hogy a felnőtteknek szóló nyílt órákon a résztvevők rácsodálkoznak: ők maguk is sokkal hatékonyabban tanulják meg például, hogy mit jelent a legkisebb közös többszörös, ha nem csak a tanári magyarázatra lehet hagyatkozni és a tanulásban való részvételük nem csak a füzetmunkára korlátozódik.
"A túl sok információ vagy a nem időben adott információ - mivel feldolgozatlan vagy félig "emésztetlen" - úgy kereng az idegrendszerben, mint a nem megfelelő vagy túl sok táplálék az emésztőrendszerben. A cél nem az, hogy elzárjuk a gyermeket az információtól, hanem az hogy fokozatosan szoktassuk hozzá ehhez az információtelített világhoz, ha úgy tetszik teremtsük meg a harmóniát a felvétel és a leadás között. A bevétel és a feldolgozás egyensúlyban tartásával nemcsak a kortünetnek számító figyelemzavarok megelőzéséért tehetünk sokat, hanem segítünk a felnövekvő gyermeknek, hogy mindig nyitott maradjon a tanulásra, ne váljon fásulttá, ne veszítse el érdeklődését a világ és önmaga megismerése iránt.” (Sósné Pintye Mária)
A tevékenységekben való elmélyülés képességét akadályozó civilizációs ártalmak és túlingereltség okozta problémákat megelőzendő és orvosolandó, alsó tagozatban a Waldorf pedagógia hangsúlyozottan ajánlja, hogy igyekezzünk megóvni a gyermekeket az aktív alkotás ellen ható és a belső képzelőerőt tompító, tétlenségre tanító hatások elől, mint pl. a televíziózás, mobiltelefonozás, számítógépes játékok okozta függőség. A képernyő-függő gyerek képtelen belső képeket alkotni és így bekapcsolódni abba a munkába, amely éppen erre a képességére alapoz.
