Tankönyv nélkül - de nem könyv nélkül

"A tanulóknak ma már nem tartalomfogyasztóknak kell lenniük, hanem a tudáselemek értelmezőinek és alkotóinak. "

Iskolánkban a tanítás elsődleges eszköze nem a tankönyv. 
A tanár választja ki azt a tananyagot és tanulási formát, amely a tanulók adott csoportjának leginkább megfelel. A tanórák gondos előkészítése segíti a tananyag képi megragadását, ezáltal megszólítja a tanulók érzésvilágát, és felkelti érdeklődését. Szöveggyűjtemények, feladatgyűjtemények, szótárak, atlaszok, irodalmi- és más segédanyagok, források vagy kézikönyvek, segédletek használata fontos, de mindig a tanár által előkészített, feldolgozott és átadott tananyag alátámasztására használjuk őket. A hagyományos tankönyveket és legújabb technológiának megfelelő audiovizuális taneszközöket elsősorban a felső tagozaton használjuk bizonyos tantárgyak esetében. (Pl. nyelvkönyvek). Az önálló kutatómunka forrásai a primer irodalom, a szöveggyűjtemények, eredeti dokumentumok, saját munkalapok, statisztikák, lexikonok, amelyek növekvő mértékben képezik a felső tagozat munkájának részét. A diákoknak meg kell tanulniuk, hogy a tananyagnak maguk adjanak formát, adott esetben olyan formát, hogy azt nyilvánosságra is lehessen hozni; meg kell tanulniuk, miként kell folyamatokat leírni, dokumentálni és rendszerszerűen tagolni. 

Iskolánkban a gyerekek saját maguk készítik el a tankönyvüket. A tananyagnak tehát tankönyv nélkül is van írásban rögzített formája, de míg a nyomtatott tankönyvnek a gyerekek alapvetően passzív befogadói, az epocha füzetnek ők a létrehozói. Ez növeli a tananyag elsajátításának hatásfokát. A gyerek által vezetett munkafüzetben annyi információ van, amit a gyerek be tud fogadni és az tartósan meg is marad benne. Olyan módon megfogalmazva és felépítve, hogy az számára is könnyen elsajátítható legyen.

Hasznos cikk a témában: