Tömbösített oktatás
Iskolánkban a tananyag tagolása tömbösített formában történik. A tanítást fő-, és szakoktatás szerint tagoljuk. Az olyan tantárgyak, amelyek esetében egy kerek, lezárt témát tárgyalunk, tömbösített oktatás formájában jelennek meg, más tárgyakat - főleg ha állandó gyakorlást igényelnek - szakórákban tanítunk.
Főoktatás a reggel 8 és 10 óra közötti időszak, amely során - egy kb. fél órát igénybe vevő hangoló, koncentrációt elősegítő szakasz után - a tanulók az adott tantárgyat tanulják szünet és megszakítás nélkül. A főoktatás tipikus tantárgyai: anyanyelv, matematika-geometria, környezetismeret, természettudomány, komplex tudomány, földrajz-gazdasági ismeretek, történelem-társadalmi ismeretek, természetrajz-biológia, fizika, kémia. Az anyanyelvi és a matematikai ismeretek és kompetencia megszerzése érdekében a második elem - az állandó gyakorlás - is fontos a tanításban és a tanulásban.
A tömbösített időszakok során sokféle tevékenységben foglalkozunk az adott tantárggyal. Az osztályba kerülő tárgyak, képek, eszközök, a táblán hosszan fennmaradó és egyre továbbfejlődő, növekvő rajzok, a séták, műhelylátogatások mind-mind az adott tantárgy jegyében állnak. A közben születő szövegek és rajzok, ábrák a nagy alakú füzetbe kerülnek.
Mivel a tevékenységeket nem kell minduntalan félbeszakítani; nincs elhúzva és széttöredezve a tanulási folyamat. Az elmélyült tevékenység és a koncentráció jelentős mértékben megnöveli a tanulók teljesítőképességét és tanulási kedvét.
A tanítás reggelente olyan tárggyal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés, az intellektualitás. Tíz óra után következnek azok a tárgyak, amelyekben lényeges a ritmikus ismétlés: ilyenek a nyelvek, a torna, a zene. Arra törekszünk, hogy egyaránt legyen idő a befogadásra, átélésre és a létrehozó, aktív tevékenységre.
A tanulók figyelmének a hullámzó állapotát betervezzük a tanítás folyamatába. Állandó fegyelmezés helyett arra törekszünk, hogy megtanítsuk tanulókat figyelni, azaz szellemileg „jelen lenni”. A tanítás napi menetét úgy építjük fel, hogy abban váltakozzanak a legmagasabb fokú intellektuális éberséget és lelki koncentrációt valamint a lazább szellemi állapotot, a figyelem nyugalmát igénylő feladatok.
A koncentrálást, azaz a szellemi jelenlétet reggelenként (és szükség esetén napközben is) külön erre a célra szánt időben és változatos gyakorlatokkal, tevékenységekkel segítik, mielőtt elmerülnének az adott tananyag szorosan vett tanulmányozásában. Ez a főoktatásban az ún. ritmikus rész. A ritmikus résznek állandó összetevői:
Főoktatás a reggel 8 és 10 óra közötti időszak, amely során - egy kb. fél órát igénybe vevő hangoló, koncentrációt elősegítő szakasz után - a tanulók az adott tantárgyat tanulják szünet és megszakítás nélkül. A főoktatás tipikus tantárgyai: anyanyelv, matematika-geometria, környezetismeret, természettudomány, komplex tudomány, földrajz-gazdasági ismeretek, történelem-társadalmi ismeretek, természetrajz-biológia, fizika, kémia. Az anyanyelvi és a matematikai ismeretek és kompetencia megszerzése érdekében a második elem - az állandó gyakorlás - is fontos a tanításban és a tanulásban.
A tömbösített időszakok során sokféle tevékenységben foglalkozunk az adott tantárggyal. Az osztályba kerülő tárgyak, képek, eszközök, a táblán hosszan fennmaradó és egyre továbbfejlődő, növekvő rajzok, a séták, műhelylátogatások mind-mind az adott tantárgy jegyében állnak. A közben születő szövegek és rajzok, ábrák a nagy alakú füzetbe kerülnek.
Mivel a tevékenységeket nem kell minduntalan félbeszakítani; nincs elhúzva és széttöredezve a tanulási folyamat. Az elmélyült tevékenység és a koncentráció jelentős mértékben megnöveli a tanulók teljesítőképességét és tanulási kedvét.
A tanítás reggelente olyan tárggyal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés, az intellektualitás. Tíz óra után következnek azok a tárgyak, amelyekben lényeges a ritmikus ismétlés: ilyenek a nyelvek, a torna, a zene. Arra törekszünk, hogy egyaránt legyen idő a befogadásra, átélésre és a létrehozó, aktív tevékenységre.
A tanulók figyelmének a hullámzó állapotát betervezzük a tanítás folyamatába. Állandó fegyelmezés helyett arra törekszünk, hogy megtanítsuk tanulókat figyelni, azaz szellemileg „jelen lenni”. A tanítás napi menetét úgy építjük fel, hogy abban váltakozzanak a legmagasabb fokú intellektuális éberséget és lelki koncentrációt valamint a lazább szellemi állapotot, a figyelem nyugalmát igénylő feladatok.
A koncentrálást, azaz a szellemi jelenlétet reggelenként (és szükség esetén napközben is) külön erre a célra szánt időben és változatos gyakorlatokkal, tevékenységekkel segítik, mielőtt elmerülnének az adott tananyag szorosan vett tanulmányozásában. Ez a főoktatásban az ún. ritmikus rész. A ritmikus résznek állandó összetevői:
- kis- és nagymozgásos gyakorlatok
- éneklés
- hangszeres zene (furulya)
- kognitív és motoros képességeket, együttműködést fejlesztő játékok stb.
Ezek kötődnek magához a tananyaghoz is, de elsősorban a figyelem összeszedését célozzák.
