A szabad játék jelentősége a tanulásban

A szabad játék jelentősége a tanulásban
 
„A játékból indul ki és fejleszthető valamennyi fontos képességünk, készségünk és jártasságunk, amelyre csak szükségünk van az életben.”
(Martin Rawson) 
"A gyermek mélyen és őszintén átélve utánozza játék közben az élet komoly oldalát, a hétköznapi tevékenységeket."
(Rudolf Steiner)
 
A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége. A modern pszichológiai kutatások is alátámasztják, hogy a kisgyerek a külvilágból és a saját belső világából nyert tagolatlan benyomásait játékban vetíti ki és ott újra szemügyre véve tagolja.
A játék szabad kell hogy legyen, csakis így vezethet céljához, az egyéni benyomások feldolgozásához. A játszó gyerek örömmel és megelégedettséggel követi a belső világából fakadó indíttatásokat, amelyek így egész szervezetét erősítik.
Ezt jelzi friss arcszíne, meleg keze, lába, csillogó szeme. A gyerek belső indíttatása, akarata úgy jelenik meg a szabad játékban, mint a tanulási és megértési vágy, a mozgás- és tettvágy, az érzelmi kötődés vágya, és az alkotó erejének kifejeződése.
A természetben található lehetőségek változásai és sokszínűsége adják a legjobb teret a gyerek különböző játékformáihoz. Komplex élményt adnak, amelyre a gyerek a számára éppen szükséges játékkal reagál: érzékszervi, funkciós, explorációs, konstruktív játékok egészítik ki a szimbolikus és szerepjátékot.
 
"Nem tornázniuk kellene, hanem rohangászni egy nagy kertben, nagy udvaron, mászható fákon, billegő pallókon. A mozgáshiány következtében bizonyos agyi pályák sorvadtabban alakulnak ki, ami hat a beszédre. És sokkal kevesebbet is beszélünk a gyerekkel és a gyerekek előtt, gyakran a tévé beszél helyettünk, ami nem úgy hat a gyerekre, mintha egy élő szervezet beszél."

(Vekerdy Tamás)
 
A gyerek szabad játéka közben megismerheti a tárgyak tulajdonságait és a saját akaratának, saját szabadságának a határait is. Kipróbálhatja és megtapasztalhatja a megfelelő viselkedési formákat játszótársaival és így fejlesztheti szociális képességeit.
 
„A szabad játék olyan játék, amely közben a gyermek felvállalja önmagát, amit saját maga irányít és csak magáért a játékért játssza, nem valami szervezett tevékenység. 
A nem strukturált, szabadon választott játék jó gyakorlóterepet biztosít az élet próbatételeihez. Kritikus élettapasztalatokat nyújt, ami nélkül a kisgyermekek nem tudnak olyan magabiztos felnőttekké válni, akik megfelelnek a kihívásoknak. 
A GYERMEKEK A JÁTÉKON KERESZTÜL TANULJÁK MEG, HOGY HOGYAN KELL DÖNTÉST HOZNI, PROBLÉMÁT MEGOLDANI, ÖNKONTROLLT GYAKOROLNI ÉS SZABÁLYOKAT KÖVETNI. Azzal, hogy játék közben a fizikai és társasági környezetüket alakítják, azt élik meg, hogy befolyással vannak a világra. Azok a gyermekek, amiknek nincs erre lehetősége, azzal az érzéssel nőnek fel, hogy nem ők irányítják az életüket és a sorsukat.
Az elmúlt ötven évben egyre csökkent a gyermekek szabad játékra szánt ideje és ez akadályozza, hogy önbizalommal teli felnőtté váljanak. Manapság a gyerekek szabad játékra szánható ideje drasztikusan lecsökkent és ennek következményei súlyosabbak, mint sokan gondolnák.”

(Peter Gray)
 
 
Összefüggés van a gyerek játék közben megjelenő magatartása és a felnőttkori munkához kapcsolódó magatartása és életvitele között.
 
„Minden olyan játék, ami a gyermek belső erőit megköti, és nem engedi szabadon alakulni, a későbbi lelki megpróbáltatások elleni belső ellenálló képességet csökkenti. Mert nemcsak testi ellenállóerőink vannak, hanem lelkiek is. Ahogy a fizikai immunrendszerünkben az úgynevezett aktív falósejtek, a fehérvérsejtek veszik fel a küzdelmet a szervezetbe kerülő idegen sejtekkel és hatásokkal szemben, úgy belső, szabad aktivitásunk alkotja lelki ellenálló rendszerünket a tolakodó ingerekkel és egyáltalán a fizikai világ akarati hatásaival szemben.
Ami a fehérvérsejt a testben, az a belső aktivitás a lélekben.”
(Rudolf Steiner)
 
A Waldorf óvodákban kevés a kész játék. Van ceruza, természetes alapú festék, gyapjú, jó minőségű viaszkréta és -gyurma, textilek, kendők, kagyló, kavics, termések, fadarabok. 
Minden megtisztítva és simára csiszolva, hogy ne sérüljenek meg a gyerekek, ha a kezükbe veszik. A gyerekek sokat dolgoznak ezekkel az eszközökkel; mindennapos a kézműves tevékenység. Azok a gyerekek, akik a különböző tárgyakból a fantáziájuk és kreativitásuk segítségével alakítják ki az aktuális játékaiknak megfelelő eszközöket, nem unatkoznak akkor sem, ha nincsenek körülvéve kész játékokkal. A könnyű és mozgatható bútorokból tetszésük szerint alakítanak ki gőzhajót, boltot, vonatot, cirkuszt stb.
 
"Ha nincsenek elhalmozva annyi játékszerrel, sokkal elmélyültebben játszhatnak a meglévőkkel. És ha a játék egyszerűbb, NAGYOBB RÉSZT ADHATNAK HOZZÁ SAJÁT MAGUKBÓL. Ez a kevesebb adta a szabadság: az odafigyelés, a részvétel, a befogadás szabadsága."
(Kim John Payne)
 
Súlyos következményekkel jár, ha a gyerekek nem játszhatnak eleget szabadon.
 
„Néhány évtizeddel ezelőtt a gyerekek a játékokat maguk találták ki és hosszú időt képesek voltak eltölteni vele. A huszadik század második felére az a megdöbbentő jelenség vette kezdetét, hogy egyre kevesebb a spontán játékra képes gyerek, viszont egyre több a tévét néző. Folyamatosan nő azoknak a gyerekeknek a száma is, akik tanulási nehézségekkel küzdenek. A felnőtt társadalom nem rémült meg idejében az átalakulástól, amit a televízió feltűnése és a játék – vele pedig a mozgás - visszaszorulása hozott. A problémát súlyosbítja, hogy a felnőtt társadalom jelentős részében nem tudatosul a spontán, szabad játéknak a tanulási képességeket is fejlesztő hatása. Sőt, megfigyelhető, hogy számos felnőtt úgy viszonyul a játékhoz, mint felesleges dologhoz, amit a gyerekeknek minél előbb „ki kell nőni”. A jelek szerint a veszteséget a felnőttek jó része csak akkor ismeri fel, amikor a gyerekek tizenévesek lesznek. Ekkor döbbennek meg, mert úgy érzik, hogy a problémák a „semmiből” lépnek elő. Ebben az életkorban a koravén „kis felnőttek” hirtelen mértéket nem ismerő „nagy gyerekekké” változnak.”
(Kim John Payne)