A szeptember bővelkedett tennivalókban: kukoricát morzsoltunk, gyümölcsöt daraboltunk és lekvárt főztünk, búzát csépeltünk, őröltünk, szitáltunk, és megsütöttük mindennapi kenyerünket, kalácsunkat. Szőlőt daráltunk, préseltünk. Kis búzás zsákokban a gyerekek hazavitték a búzát, amit tavaszig őriznek, akkor visszahozzák, a böjti időszakban pedig közösen elvetjük, és húsvétra szárba szökken, mint az új élet szimbóluma.

Minden mindennel összefügg, és mindennek értelme van. A betakarítás ünnepen hálás szívvel fogyasztottuk el mindazt, amit együtt készítettünk: a kalácsot, az almás pitét, a lekvárt, a mustot. Lelki táplálékként pedig egy mesét kaptak tőlünk, felnőttektől a gyerekek: A vajaspánkó című mesét báboztuk el nekik az ünnepi asztal mellett, amit áhítattal figyeltek, és szavainkat, mozdulatainkat elvitték magukkal a mindennapi szabad játékukba is.

Az ünnep fénye és melege segít bennünket tovább az egyre növekvő sötétségben, amikor minden lelki erőnkre és bátorságunkra szükségünk lesz.

A Betakarítás ünnep az óvodában bejegyzés először Csillagbölcső Waldorf Óvoda és Általános Iskola-én jelent meg.

„Ha a napok rövidülnek,
Fényesebbé válnak a szívek,
S az ősz felett fénylik Szent Mihály
Szent Mihály, Idők ura,
Te igazi kenyeret adsz,
És új ruhát!”

H Ritter

Miután a betakarítási időszakon túl vagyunk, ezen évszak fontos ünnepe a Mihály-nap. Szeptember végén érezhetően küszöbön állunk. A fény és a sötétség ellentmondásos időszaka, küzdelme ez. A külső fény egyértelműen csökken, a természet életerői húzódnak vissza, közben az ember megpróbál ez ellen valamit tenni: minél több fényt, meleget magába felvenni, hogy az a téli időszakban lelki fénnyé változhasson.

Régi képeken találkozhatunk többféle Mihály ábrázolással: harcol a sárkánnyal karddal, lándzsával, láthatjuk mérleggel és földgolyóval is a kezében. Jelképek ezek, üzenetek: a lándzsa a fókuszt, a kard a jó és rossz szétválasztását, a mérleg a mérlegelést, egyensúlykeresést, a földgolyó pedig a mindent átfogó egység képét jelenti.

Vagyis amit először világosan szemügyre veszünk, szétválasztunk, mérlegelnünk kell, és morális döntést kell hoznunk. Mihály a bátorság képviselője, a lelki erőé. Nem hátrál meg, szembenéz a feladataival és belső erőből győz.

A néphagyományban Szent Mihály az arkangyalok vezére a fény harcosa, aki legyőzi a sötétséget. Ő a lelkek kísérője és bírája, aki a földi élet jó és rossz tetteit méri mérlegen.

A gyerekekkel ebben az időszakban sokat beszélgetünk a jó és rossz cselekedeteinkről, hogy mindig legyen erőnk jót tenni másokért, amihez bizony időnként nagy bátorság szükséges.

Ennek jelképe a Mihály napi mérlegelési szokás, mely alkalomkor a gonoszt jelképező fekete kő van a a mérleg egyik serpenyőjében, míg a másikban gyűlik a sok-sok apró, bátorságot, jócselekedet jelképező fehér kő.

Idén iskolánkban ismét a jó diadalmaskodott és a mérleg átbillent. Tanulóink pedagógusaink és szülők együttes erővel, Mihály segítségével megmutatták a fény erejét.

A Szent Mihály ünnep az iskolában bejegyzés először Csillagbölcső Waldorf Óvoda és Általános Iskola-én jelent meg.