Az advent szó jelentése: megérkezés (advenire), és ez azt jelenti, hogy újra és újra megpróbálhatjuk, hogy megérkezzen bennünk valami abból a magasságos isteni lényből, aki a golgotai esemény által szövetségre lépett a földön élő emberiséggel. Mindenki átélheti, hogy egy ilyen önmagunkon végzett átalakítás csak belső nyugalomból, a csendes pillanatokban történhet, amelyeket a napi történésekből kell kiszakítanunk. Mindenki tudja, hogy ezt a belső összeszedettséget mennyire megnehezíti a külső fényözön és sürgés-forgás kihívása, amely különösen erős a karácsonyi időszakban.
A külső fény belső fényként szeretne kigyúlni az emberi lelkekben. Az ide vezető út ráhangolódás az ünnepre, a különböző erények tudatos gyakorlása a felnőtteknek. A gyerekeket saját példánk által hangoljuk rá a jó szokásokra, tanítjuk a gyakorlandó magatartásokra, ezzel késztetve utánzásra őket. Például a várakozásra, a türelemre.
Adventi erények
Advent négy hetében az ember feladata, hogy helyt álljon az egyre növekvő sötétségben.
Ehhez pedig nélkülözhetetlenül szüksége van bizonyos erényekre, hogy kiállja az élet próbatételeit, hogy embertársaival szemben megfelelő magatartást tanúsítson, s hogy a Nap világító fényének fogyatkozásával egyre növekvő kísértések és belső megpróbáltatások ellenére szellemi úton is töretlenül haladjon előre. Ahogyan azt egy szellemi törvény is kimondja:
Három lépés moralitásban, egy lépés megismerésben!
Advent időszaka óriási lehetőséget hordoz egyben magában az előre lépésre és fejlődésre.
Advent első hete – Igazságosság
Advent első hetében az ember fizikai testét érik kísértések, melyek az érzékelés megtévesztésére irányulnak, s arra, hogy az ember és a világ helyes viszonyának megrontásával kétségbe ejtsék az illetőt. Ennek a kísértésnek a kivédésére az igazságosság erénye az alkalmas.
Az igazságosság, mint kozmikus törvény a karmában jut kifejeződésre. Igazságos csak az lehet, aki bizonyos igazságok birtokában van, az igazság pedig a helyes megismerés gyermeke. Ahhoz, hogy az egyes jelenségekkel kapcsolatban az ember helyes megismerésre jusson, egyfajta szellemi égésfolyamaton – tűzpróbán kell átesnie. Ehhez meg kell tanulnia a szenvedéseket, és a csalódásokat nyugalommal és töretlen erővel elviselni, ítélkezés nélkül, a történéseket az isteni törvények tágabb látószögéből szemlélve megtalálni, a látszólag egymásnak ellentmondó álláspontok egyensúlyát.
Mindehhez a következő jelszó tudatosítása jelenthet segítséget:
„Egészséges emberi értelem nélkül minden lépted hiábavaló!”
Advent második hete – Mértékletesség
Ezidőtájt az ember finomabb éteri teste kerül kísértésre, olyan hajlamokat próbálván felkorbácsolni benne, amelyek aztán a vágyak önző, mértéktelen kiéléséhez vezetnek.
Sajnos e téren manapság könnyű dolguk van: a mai ember túlzottan vonzódik anyagi javaihoz, mohó kis énje azonnali kielégülést keres. Ezen a héten a mértékletesség lehet a fegyver ellenük – mértékletesség az étkezésben, a beszédben, a gondolkodásban, sőt, akár a tévézésben is!
Persze ne higgyük, hogy a helyes hozzáállás a vágyak teljes elfojtása, sokkal inkább az arany középút megtalálása mindenben. Az ellenerők beszéden keresztül történő megnyilvánulásából jönnek létre a hazugságok és rágalmak, de a durva beszédben vagy a haszontalan fecsegésben is az ő lényüket fedezhetjük fel. Nagyon ajánlatos ezen a héten többszöri szóböjtöt tartani, s különösen odafigyelni arra, hogy amennyiben meg is szólalunk, azt csakis megfontoltan tegyük, előbb alaposan átgondolva mondanivalónkat! Mindehhez önuralomra van szükség, hogy a magasabb alapelveket a személyes hangulattól vagy érzelmi állapottól függetlenül is követni tudjuk, s ne érezzük úgy, mintha a külső támasz hiányában vízben lebegnénk. Ha sikerül kiállni a vízpróbát, az emberben minden kétség megszűnik, és teljes bizalom alakul ki benne a szellemi világ tényei és lényei iránt. Ehhez a következő jelszóval vértezhetjük fel magunkat: „Minden előítéletnek le kell hullania rólad!”
Advent harmadik hete – Bátorság
Ekkor a kísértések az asztráltestre hatnak: félelmet és aggodalmat igyekeznek ébreszteni az emberben. Mintha a lélek három ereje vadállatokká akarna változni, s azzal fenyegetné az illetőt, hogy rárontanak és elnyelik őt. Az akarat vad bika, az érzelmek üvöltő oroszlán, a gondolatok, pedig ragadozó sas képében próbálnak kitörni. Ezen lelki területek megszelídítéséhez bátorságra van szükség. A bátorság lényege, hogy az ember semmilyen helyzetben ne veszítse el önmagát. Még a három lelki erő szétválása félelemmel töltheti el, addig egyensúlyba hozataluk megszüli a kellő bátorságot. Ahelyett, hogy megvárnánk, míg pánikba esünk érdemes hát tudatosan elébe mennünk azoknak a lélekjelenlétet igénylő helyzeteknek, amiket máskor inkább elkerülnénk. A szellem sugallatára hallgatva a legnehezebb helyzetben is sikerül megtalálnunk a megoldást, eleget teszünk a levegő próba követelményeinek.
Ehhez ki kell fejlesztenünk magunkban az azonnali döntéshozatal képességét, mert minden percnyi habozás csak azt bizonyítja, hogy még nem vagyunk elég érettek. A lélekjelenlét visszaadását a következő jelmondat segíthet:
„Ami visszatart attól, hogy
a szellemre hallgassak, azt bátran
le kell győzni!”
Advent negyedik hete – Bölcsesség
A téli napfordulót közvetlenül megelőző időben az ember a szellemi világ küszöbéhez érkezik, és lehetőség nyílik új szellemi bölcsességek felvételére. Ezt próbálják minden erővel meggátolni az ellenerők: vagy úgy, hogy az ember ne tudja kihasználni az adódó lehetőségeket, vagy úgy, hogy a szellemi világ küszöbének őrét megkerülve juttatják illuzórikus „bölcsességekhez”, azaz valójában téveszmék birtokába. Ahhoz, hogy az ember látását el ne torzíthassák, ezen a héten a szellemi bölcsesség megszerzésére és megtartására van tehát szükség. Fontos belátnunk ugyanakkor, hogy bölcsesség nem egyenlő az okossággal. Az okosság a hétköznapi informatív tudással függ össze, a bölcsesség viszont az egyetemes szellemi tudással. Bölcsnek az az ember mondható, aki a megérzést és a megértést a szívében életre tudja kelteni, azaz megéléssé tudja formálni, ahogyan azt a különböző korok mesterei tették. Érdemes hát ezen a héten olyan tiszta szellemi tanításokban elmélyedni, amelyek elvezethetnek a valódi bölcsesség forrásához. Ha törekvéseinket siker koronázta, és az előző három próbán túljutottunk, a negyedik héten lehetőségünk nyílik arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a magasabb világokkal, azaz egyfajta beavatásban részesüljünk.
Advent hetének tudatos és helyes átélése teszi lehetővé, hogy amikor a külső világban a sötétségben megszületik a fény, ugyanez az ember világában is megtörténjék: a lélek sötétségében megszülessen a szellemi fény.
Adventi kert – Adventi spirál
Mit jelent az adventi kert?
Karl König (A Camphill-mozgalom alapítója, Rudolf Steiner munkatársa) álmában jelent meg ez a szimbolikus kép, mely azóta elterjedt a Waldorf-intézményekben adventi ünnepként, melyet hívnak kertnek vagy spirálnak is. Az óvodában és az iskolában is kijárják a gyerekek az adventi spirált.
Maga az adventi kert fenyőágakból, örökzöld növényekből spirál alakban kirakott forma, amelyben ősi szimbólumok jelennek meg.
Szimbólumai:
- Csillag: az embert szimbolizálja
- Alma: bűnbeesést
- A kisgyertya (az almában): az ember Énje
- A spirál közepén lévő nagy gyertya a Krisztusi Én, a kezdet
- Fehér liliom: tisztaság szimbóluma
- Vörös rózsa: szeretet
- Kék kendő: Mária köpenye
Minden ember egyedül, almával és gyertyával a kezében végigjárja ezt a spirális ösvényt, és a spirál közepén elhelyezett nagy gyertyáról meggyújtja a sajátját, amelyet kifelé haladva a maga által választott helyre, egy ötágú csillagra helyez. Közben az útját társai dalokkal kísérik, várakozással, csönddel, tiszteletben tartva az egyéniségét. Életutunk újrajárása ez. Visszatekintés a születésig.
Ez az ünnep segít az adventi időszakban az emberi léleknek egy magasabb idea befogadásában, továbbá a karácsonyi születés szentélye elé egy formáltabb állapotban való lépéshez.
Rózsa és liliom:
A rózsa és a liliom érzékelhetően reprezentálják az ellentéteket. A liliom hagymás virág és hármas törvényt követ. Gyökerei a földben, alakváltozás nélkül hagymájából bontakoztatja ki a leveleit. A virág hatos csillagát két háromszög képezi. A hatos csillag a kinyilatkoztatás csillaga. A tiszta fehér virág az emberek egykori paradicsomi, égi ártatlanságának jelképévé tette ezt a növényt. Úgy is mondhatjuk, hogy a fehér liliom a kezdet virága. Gábriel arkangyal kinyilatkoztatási képe Máriára emlékeztet, ahol a liliom ezzel a szimbolikus erővel jelenik meg.
Egészen más a rózsa. Erőteljesen gyökerezik a földben, alakváltozásában az ötös törvény mindenhol felismerhető: a levelekben, a levelek elhelyezkedésében, a száron, a virágszirmok helyzetében a csipkerózsától a nemesített rózsáig. Az ötöscsillag a beteljesülés csillaga. E növényre illenek legjobban Schiller szavai: „Ha a legmagasabb rendűt és a legnemesebbet keresed, e növény megmutatja, hogy amilyen ő a természettől fogva, olyan légy te az akaratod által.” Ha így teszünk, János szellemiségében élünk. Az embernek a jövőbeni útja a továbbfejlődés. Ennek jelképe a rózsa.
Ezt az ünnepet külön ünneplik a gyerekek a pedagógusokkal és külön a felnőttek.
Adventi koszorú
Annak ellenére, hogy a koszorú és a kör ősrégi szimbólumok, az adventi koszorú keletkezése csak a múlt századra nyúlik vissza. Ez a szokás a XIX. század végén keletkezett, és gyorsan elterjedt. Minden advent vasárnap egy gyertyával többet lehet meggyújtani. Ezáltal a gyermek növekvő fénygazdagságot fog átélni, mialatt a napfény ugyanebben az időben csökken. A fenyőillatú szobában nézni a koszorúfonást és kisebb segítséget nyújtani – sokszor maradandó gyermekkori élmény. Ez igazi szombati munka, amelynek célja, hogy készüljünk az advent első vasárnapjára.
Az adventi naptár a kisgyermekek számára olyan eszköz, amivel az idő múlása érzékeltethető (mert a kisgyermeknek az időről és a várakozásról még nincs elképzelése). Napról-napra haladunk a beteljesülés felé. Lassan közeledik a karácsony.
Az adventi naptár legnépszerűbb formája, ami még az egészen kicsi gyermekek számára is megfelelő, a csillagszőnyeg: az ünnepi évszakasztalon lévő kék anyagra minden reggel egy újabb csillagot teszünk. Erre a célra aranycsillagot használjunk, de még a szalmából készült csillag is nagyon megfelelő. Karácsonykor aztán ebből a csillagszőnyegből készíthetjük el a betlehemi jászol hátterét. Aki Máriát minden adventi napon a betlehemi jászol kertecskéjében az istálló felé szeretné vezetni, az minden lépést, amelyet ő naponta megtett, egy kiscsillaggal jelölje. Ezek a csillagok, csillagnyomként ott maradnak az úton.
A „megtelt” adventi naptárral nagyon elővigyázatosak legyünk! A napi események csak apró meglepetések legyenek, a beteljesülés élményét ne múlják felül! Ellenkező esetben a gyermekek túlzott várakozással, sőt mohósággal néznek majd a Karácsony elébe. A megtelt naptárt a tizenkét karácsonyi napra (Karácsonytól Vízkeresztig) is tartsuk meg.
A négy adventi vasárnap
„Négy adventi vasárnapunk van. Négy a világ számjegye, amelyben élünk, és ez így épül fel:
A nehéz kövek birodalma, a szervetlen anyagok legfejletlenebb része: erre épül a növényvilág, a fölött az állatok világa áll, és végezetül ezt megkoronázza az emberiség birodalma, úgy, ahogy az a világ fejlődése folyamán kialakult. Ez a „mi” világunk…”
