Iskolánkban a tananyag tagolása tömbösített formában történik. A tanítást fő-, és szakoktatás szerint tagoljuk. Az olyan tantárgyak, amelyek esetében egy kerek, lezárt témát tárgyalunk, tömbösített oktatás formájában jelennek meg, más tárgyakat – főleg ha állandó gyakorlást igényelnek – szakórákban tanítunk.
A főoktatás a reggel 8 és 9 óra 40 perc közti időszak, amely során – 10-30 perc hangoló, koncentrációt elősegítő szakasz után – a tanulók az adott tantárgyat tanulják szünet és megszakítás nélkül. A főoktatás tipikus tantárgyai: anyanyelv, matematika-geometria, környezetismeret, természettudomány, komplex tudomány, földrajz-gazdasági ismeretek, történelem-társadalmi ismeretek, természetrajz-biológia, fizika, kémia. Az anyanyelvi és a matematikai ismeretek és kompetencia megszerzése érdekében a második elem – az állandó gyakorlás – is fontos a tanításban és a tanulásban, ezekre külön gyakorló órákat szánunk.
A tömbösített időszakok során sokféle tevékenységben foglalkozunk az adott tantárggyal. Az osztályba kerülő tárgyak, képek, eszközök, a táblán hosszan fennmaradó és egyre továbbfejlődő, növekvő rajzok, a séták, műhelylátogatások mind-mind az adott tantárgy jegyében állnak. A közben születő szövegek és rajzok, ábrák a nagy alakú füzetbe kerülnek.
Mivel a tevékenységeket nem kell minduntalan félbeszakítani; nincs elhúzva és széttöredezve a tanulási folyamat. Az elmélyült tevékenység és a koncentráció jelentős mértékben megnöveli a tanulók teljesítőképességét és tanulási kedvét.
A tanítás reggelente olyan tárggyal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés, az intellektualitás. A tíz órai 40 perces nagyszünet után következnek azok a tárgyak, amelyekben lényeges a ritmikus ismétlés: ilyenek a nyelvek, a torna, a zene, művészeti tárgyak. Arra törekszünk, hogy egyaránt legyen idő a befogadásra, átélésre és a létrehozó, aktív tevékenységre.
A tanulók figyelmének a hullámzó állapotát betervezzük a tanítás folyamatába. Állandó fegyelmezés helyett arra törekszünk, hogy megtanítsuk tanulókat figyelni, azaz szellemileg „jelen lenni”. A tanítás napi menetét úgy építjük fel, hogy abban váltakozzanak a legmagasabb fokú intellektuális éberséget és lelki koncentrációt valamint a lazább szellemi állapotot, a figyelem nyugalmát igénylő feladatok.
